Hogyan tovább? Avagy egy huszonéves dilemmája az albérletfizetés mókuskerekében.

Adott a szituáció. A karriered még nem ott tart, ahol te elképzelted magad, de ez betudható a kornak is, hiszen fiatal vagy, előtted még az élet. Ebből adódóan a kereseted se túl magas. Aztán rájössz, nem vagy már gyerek, önálló döntéseid, akaratod van, nem otthon szeretnél lakni, ki szeretnéd próbálni magad külön vagy a pároddal.

Ha sokat spórol az ember, akkor össze lehet gyűjteni két havi kaucióra, majd két átlagfizetésből el lehet menni albérletbe. A kezdeti lelkesedés úgyis félresöpri a valóságot, hogy „felesleges” pénzkidobás, ha csak nincsen valakinek annyi pénze, hogy meg sem érzi a havi 100-150 ezer forint hiányát. Általában egy évet ír alá az ember, ennyi idő pont elég arra, hogy megvilágosodj. Fél év simán eltelelik úgy, hogy élvezed, hogy akkor mosogatsz el, amikor szeretnél. Akkor érsz haza, amikor jól esik, senki nem fog számon kérni.

De utána… Elkezdődik az agyalás azon, hogy akkor most hogyan is osszam be a pénzem, hogy legalább kölcsönkérnem ne kelljen a hó végéig, miből lehet lejjebb adni, hogy nullára kijöjjek?

Amikor már nincs miből leadni, nincs már felesleges pénzköltés, de még mindig azon stresszelsz, hogy marad-e vajon pénzed. És ha igen, akkor mennyi? Akkor döbben rá az ember… Egy mókuskerékbe kerültél, ahol mindig ugyanaz a menet. Hó végéig kihúzni. A fizetést megkapod, majd azzal a lendülettel ki is kerül a kezed közül. Bérleti díj, rezsi, telefonszámla, bérlet vagy autó fenntartásának költségei és kész. Kezdődik elölről a gondolkozás. Mennyi pénz van még? Elég lesz hó végéig? Itt döbbenünk rá, hogy ez így nem jó. Semmi jövőkép, semmi félretett pénz.

Mi lehet ilyenkor a megoldás? Újra hazaköltözni és ki tudja meddig otthon élni? Van, hogy nincs más opció. Visszalépünk egyet és félreteszünk havi x összeget, abban reménykedve, hogy 2-3 év alatt összejön annyi pénz, hogy önerőnek elég legyen. Ahhoz, hogy hitelt kapjunk, rendesen bejelentett állás kell és annyi jövedelem, hogy meg is adják a kölcsönt. Itt a buktató. Ha az ember talál egy viszonylag jól fizető állást, 80%-ban nem annyi pénzre van bejelentve, amit valójában megkeres, hanem minimálbérre és a többit zsebbe kapja. Innentől kezdve a hitelt el lehet felejteni. Ismét mókuskerék effektus, amiből a mai napig keresem a kiutat…

P.Judit