Amikor végre minden sikerül!

2018. 03. 05

Előző írásaimban már kifejtettem, hogy mi mindenre kell figyelni, amikor kiadó lakásokat nézünk. Nem mindegy a ház állapota, elhelyezkedése, a lakás milyensége, a tulajdonos személyisége, segítőkészsége. Keserű tapasztalataim alapján sok veszélyre felhívtam a figyelmet, most azonban eljött az idő, amikor végre megtaláltam a tökéletes lakást.

Felkeltem, sütött a nap és egyszerűen jó kedvem volt, pedig nálam igen ritka, amikor így kezdődik egy reggel. Általában az első kávémig nem lehet hozzám szólni. Éreztem, hogy ez a nap ma csak jó lehet!

Forrás: Pixabay

Aznap munkám sem nagyon volt és elhatároztam, a napomat arra szentelem, hogy megtaláljam álmaim lakását. Így is lett.

Volt egy hirdetés az interneten, amit láttam már többször, de valamiért mindig túlmentem rajta és halogattam, hogy majd később felhívom. Eljött az ideje. Még aznap délután mehettünk is megnézni a lakást. Ahogy a lépcsőházba beértünk, már fura volt a dolog a korábbi tapasztalatokhoz képest, mert nem a dohos szag fogadott, hanem a frissen felmosott csempe illata árasztott el mindent. A lépcsőházból egy belső kertbe értünk, ahol gyönyörű színes virágok voltak ültetve. Innentől reménnyel teli léptem be a lakásba a nénivel, aki szabadkozott, hogy kicsit régen volt takarítva és ne haragudjunk a koszért és rendetlenségért. Korábbi kereséseimből kiindulva ettől kicsit megijedtem, mert amilyen lakásokat eddig láttam, az nem volt semmi. De ahogy szétnéztem, szertefoszlott bennem minden riadalom. Kosz, rendetlenség?? A lakás patyolat tiszta volt! Egyetlen porcica volt a sarokban, az is véletlen szálhatott be az ablakon. Nagy ablakok, világosság, közös belső kert, a szomszéd jött egyből köszönni. Éreztük, hogy ez az, amit kerestünk. Szerelem volt első látásra! Aznap este megkötöttük a bérleti szerződést és végre kezdődhetett a költözés. Megbeszéltük, hogy nincsen háziállatunk és minden hónapban időben fogunk fizetni. Már kezdtem volna bevezetni, hogy néha - nagyon ritkán - tartanék baráti összejöveteleket is, mire a néni fia, aki ott volt, mondta viccesen, hogy legyek kedves őt is meghívni, ha valami „mulatságot” rendezek, mert nagyon szeret táncolni. Innentől teljesen közös hullámhosszon volt mindenki és a lehető legjobb főbérlő-bérlő kapcsolat alakult ki közöttünk.

Kétféle főbérlő létezik: jó és rossz. Könnyű őket megkülönböztetni. Van, aki mindenbe képes belekötni és van, aki ott segít, ahol csak tud. Végre szerencsésnek mondhattam magam. Az én albérletem tulajdonosa egy csoda!

Vannak azok a napok, amikor semmi nem jön össze. Ilyenkor minden balul sül el, amit lehet, kiejt a kezéből az ember, jobb, ha inkább aznap már semmihez nem nyúl hozzá. Beköltözésem után nem sokkal volt egy ilyen napom…... Miután hosszú belső vívódás után elhatároztam, hogy megkérdezem a tulajdonost, megengedné-e mégis, hogy – régi álmomat - egy pici testű kutyát beköltöztessek magam mellé, a WC lehúzója tőből kiszakadt, és az ajtófélfát is végighúztam a vasalódeszkával Annyira nem jó ötlet ezeket így egyszerre közölni. Gondoltam, egyszer élünk, essünk túl rajta, lesz, ami lesz. Egy 20 perces telefonálás után olyan boldog voltam, mint már nagyon régen. Őszintén elmondtam neki mindent és vártam a dorgálást, hogy miért nem tudok vigyázni a lakásra - miközben úgy óvom, mintha a sajátom lenne. A néni egyetlen kérdést tett fel:

„Nem lesz a kutyusnak rossz otthon egyedül, amíg maga dolgozik?”

Legközelebb, amikor jöttek hozzánk már a kutyával játszottak és mondták, hogy milyen gyönyörűen berendeztük a lakást és milyen otthonos lett az egész.

Egy szó, mint száz, a főbérlőm tényleg egy angyal!

Van egy ismerősöm, akinél viszont nem pont így alakultak a dolgok. Ott ahol csak lehet, mindenbe beleköt a tulajdonos. Csak a kaució elveszítésétől való félelem miatt nem lépett még le és alig várja, hogy lejárjon a szerződés és másik lakás után nézhessen.  

Szerintem ki lehet szűrni az első pár találkozás alkalmával, hogy ki milyen ember. Volt rá példa albérletkeresésem közben, hogy arra kaptunk időpontot, hogy találkozhassunk több bérlő jelölttel együtt, egyszerre a tulajdonossal egy semleges helyen, aki ott majd eldönti, melyikünk nézheti meg egyáltalán a lakását. El sem mentünk az ilyen megalázó „találkozóra”…. Ha valaki ilyen körülményes és bizalmatlan már az elején, abból sok jó nem származhat később. Ő lenne az, aki tipikusan mindenbe belekötne, és nem alakulna ki jó viszony. Olyan is akadt, aki már a telefonba közölte, hogy ő ki se szeretné adni a lakást holmi idegeneknek, de a lánya meggyőzte őt, hogy ebből lehet pénzt szedni, úgyhogy belement. No comment…Ezek után sem rá, sem a lakására nem voltunk kíváncsiak.

Ilyen és ehhez hasonló történetek után nagyon hálás vagyok, hogy ennyire aranyos és együttműködő tulajdonossal van most dolgom. Az biztos, hogy mindig pontosan fogok fizetni és nagyon vigyázok a lakásra, mert nem szeretném elveszíteni ezt a remek lehetőséget.

Az albérletkeresés néha egy idegölő türelemjáték, de ha elég elszántak vagyunk és kivárunk, akkor meg lesz az eredménye.

 

P. Judit



Blog archívum »

Oldalunkon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. A RENDBEN gombra kattintva Ön elfogadja a cookie-k használatát.
Bővebb információt az adatkezelési tájékoztatónkban talál.